Játék a kastélyban...

Játék a kastélyban - Rómeó és Júlia bemutatóra készül a körmendi amatõr társulat
(1. rész)
Körmenden már augusztus tizenkilencedikén kilövik a petárdákat, kigyulladnak a fények, apró mécsesek pislákolnak majd a Rábán átúszó csónakokon, tutajokon. A szóbeszéd szerint a tradíció még a múlt század ötvenes éveiben alakult ki; mielõtt a fõvárosban eldördültek a Fûzfõn gyártott petárdák, fõpróbát tartottak, és úgy vélték, hogy erre a legalkalmasabb helyszín a határ közeli kisváros.
.


Ma már vitatható - aki nem hiszi, járjon utána -, hogy mennyi igaz a legendából, de a hagyomány megmaradt. A tizenkétezer lelkes Rába-parti városban már most készülnek az ünnepre, amikor majd benépesül a belváros, kiállítások nyílnak, a Batthyány-kastély 400 fõs színháztermében pedig bemutatót tartanak: William Shakespeare történetét a Gábor Miklós-díjas Szegezgi Róbert rendezi.

Mint az MTI-Pressnek fogalmaz, a patinás falak között mindenképpen klasszikus darabot kívánt színpadra állítani. A választást megkönnyítette számára, hogy amikor egy májusi éjszakán - a Körmendi Kastélyszínház Társulata (KASZT) éppen akkor ünnepelte a X. Jubileumi Országos Színjátszó Fesztiválon szerzett díjakat - belibbent a sörözõbe egy feltûnõen szép, huszonéves leányzó, Kovács Nóra - aki Júlia megformálója lett -, és akkor még mit sem sejtve letelepedett a most Rómeót alakító Szép Dániel mellé. A társaságban persze ott volt "Mercutio" is.

- Éppen arról beszéltem a társulatnak, hogy a díjakkal együtt kell tudni élni, ami arra ad lehetõséget, hogy magasabb színvonalon csináljunk színházat - magyarázza az MTI-Pressnek a "legjobb rendezõ". - Amikor aznap este együtt láttam a Rómeó és Júlia kulcsszereplõit, azonnal tudtam, hogy ezt a darabot kell bemutatnunk.

Ami a kitüntetéseket illeti, Yasmina Reza Mûvészet címû darabjával a társulat arany minõsítést szerzett, Szép Dániel, Vörös Attila és Tahin Zsolt kiemelkedõ színészi alakításért kapott díjat, a legjobb rendezõnek pedig Szegezdi Róbertet ismerték el. (A történet érdekessége, hogy a mûvész 2009-ben megkapta az évad legjobb Shakespeare-alakításért járó Gábor Miklós-díjat, most viszont az angol drámaíró egyik legismertebb darabját viszi színre.)

A hõmérõ higanyszála jóval harminc Celsius-fok fölé emelkedik, amikor a délutáni csúcsforgalomban araszolunk Körmend felé, ahol a próbák július közepén kezdõdtek.

- Jó emberek közé megyünk, imádok velük játszani, mert energiát ad - mondja a kocsiban Balázs László, a Tybalt szerepét játszó zalaegerszegi bábszínész. - Jó látni, hogy mekkora lelkesedéssel teszik a dolgukat, bár ingyen csinálják. A napi robot után nem pihennek, hanem komoly szellemi munkát végeznek.

Az ódon kastély bejárata elõtt alig húszesztendõs, feketehajú egyetemistába ütközünk.

- Szia, ugye, te vagy Rómeó?

- Nem, én Szép Dániel vagyok - kezdi a bemutatkozást a daliás ifjú. Aztán alig fertályóra múlva persze mégis kiderül, hogy a másodéves olasz, történelem szakos hallgató játssza a címszerepet.

- Nem tudom, hogy milyen a "nagybetûs rendezõ", de Robi türelmes, tudja, hogy más dolgaink is vannak az életben, de mégis felszínre hozza az érzéseinket. A szerepekrõl mindenkinek van egy kialakult képe, amihez mégis mindig tud valami pluszt adni - magyarázza.

Az apró termetû Mesterházy Dórina négy éve tagja a KASZT-nak, egyetemre készül, lehet belõle pszichológus, gyógypedagógus vagy akár andragógus is. Mint mondja, elfárad a próbák alatt, de mégsem a Rába parton hûsöl, mert a színjátszás feltöltõdést jelent számára, ahol leadhatja a stresszt, és olyan emberek között lehet, akikkel jól érzi magát.

A Mercutiót alakító Tahin Zsolt gondnok egy Rába-parti kempingben, de volt már benzinkutas, csapos, és ahogy változott a foglalkozása, úgy kerültek a szövegkönyvek az ártáblák, itallapok vagy éppen a házirend mellé.

- Soha nem gondolkoztam azon, hogy mennyi idõt, energiát, pénzt, karriert, párkapcsolatot áldozok fel és veszítek el az élet más területén. Aki teljes odaadással végzi a hivatását, legyen az pap, orvos, színész vagy éppen újságíró, mindig veszít valamit, mert nem mérlegel, és csak késõbb derül ki, hogy megérte vagy sem - fejti ki.

Rajner Tibort a kíváncsiság vitte bõ egy évtizede a társulathoz.

- Már az elsõ próbanapon szerencsém volt - idézi fel. - Nem volt nagyhangú fõinkvizítoruk, ezért nagy kegyesen megengedték, hogy "beolvassak", aztán meg úgy döntöttek, hogy maradhatok. Közben annyi kedves nézõ lett a barátom, hogy már presztízskérdés, hogy egy jó darabban megtaláljam a helyem.

A gondolkodó ember, aki mindig ad valami pluszt

- Az ember arra törekszik, hogy mindent megismerjen és elsajátítson, mert ez az élet hajtóereje. Tudjuk magunkról, hogy beavatatlanok, amatõrök vagyunk. Ösztönös megérzésesünk, kötõdésünk van az irodalmi mûvekhez, de hiányzik a technikai felkészültségünk. Volt olyan idõszak, amikor beszédtanár járt a KASZT-hoz, próbáltunk helyzetgyakorlatokat, most pedig ott tartunk, hogy az új generációnak már sokkal kevesebb a lehetõsége, hogy táncot, beszédet, színpadi mozgást tanuljon - egészíti ki a gondolatsort Rajner Tibor.

Az elõadás víváskoreográfiáját Mihály Péter, a Hevesi Sándor Színház színmûvésze készíti. Körmenden született, 17 esztendõsen itt lépett elõször színpadra. Programozónak tanult, amikor bekopogtattak a szülõi ház ajtaján, hogy kellene egy ifjú a színjátszáshoz. A KASZT-hoz hol színészként, hol rendezõként azóta is visszajár. A miértre egyszerû a válasza.

- Segíteni szeretnék, hogy azok a fiatalok, aki ilyen irányba bontogatják a szárnyaikat, kapják meg a lehetõséget - szögezi le. (folyt.)


Forrás: http://interno.hu/